Ugron-kastély - Mezőzáh (Zau de Câmpie) - KASTELYOK.COM

Ugron-kastély

A kastély építése 1911 körül kezdődött. Építtetője báró Ugron István, az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai nagykövete. A kastélyhoz egy szerelmi történet is fűződik, miszerint a kastélyt a gróf egy orosz hercegkisasszonyba volt szerelmes, akit feleségül akart venni (állítólag ez a hölgy Miklós cár egyik leánya volt). A legenda szerint Ugron báró hercegi fogadtatásban akarta részesíteni a kisasszonyt, ezért engedélyt kért a császártól, hogy aranypénzekkel teríthesse be az utat a vonatállomástól a kastélyig. A császár beleegyezett az őrült tervbe, egyetlen kikötése volt, hogy az aranypénzeket élükre állítsák, hogy senki ne léphessen a király arcképére. Ugron báró bármennyire gazdag volt, nem tudta megvalósítani tervét. Nem sokára az orosz cár családját is meggyilkolták, így teljesen remény nélkül maradt a báró. Szomorúan, visszavonultan élte életét e történet utána a báró, egyedül lelte halálát 1945-ben.

A kastély az államosítás után többféle funkciót is kapott, működött benne TBC szanatórium, iskola, magtár, majd 1963-tól árvaház, mely rendeltetése mai napig is fennmaradt.

Ugron Maria-Ioana 2006-ban adta le a keresetet a kastély visszaszolgáltatásáért, jelenleg a Maros Megyei Tanács használja, árvaház működik benne.

A kastélyt francia középkori kastélyok mintájára építették. Ugyanakkor az építésnél használt naptári számok misztikuma erősebben rányomta bélyegét. A kastélynak négy tornya (4 évszak), tizenkét bejárata (12 hónap), négy terasza (4 hét egy hónapban) volt, ötvenkét helyiséget (52 év) foglalt magába és minden nap más-más ablakon lehetett kinézni, mivel 365 ablakkal rendelkezett.

Az 1908 és 1912 között épült kastély egyike az utolsó historizáló erdélyi kastélyoknak. Külalakjában kevésbé stílustiszta, hiszen a historizmus alkonyán az építészek már szabadabban keverték a történeti formákat, jelen esetben a neogótikus és neoromán elemeket. Alaprajzi és térszervezési tekintetben az épület szinte pontosan követi a korszak kastélyépítészeti előírásait, amelyeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1907-ben meghirdetett nagypályázatának programja foglalt össze. A kastély művészettörténeti értékét a tervezés (egy műkedvelő arisztokrata és a hivatásos építész erőviszonyainak alakulása) érdekes menete is növeli.

Az államosítás után a berendezési tárgyak legjavát hivatalos személyek hordták szét. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 közt gazdasági líceum működött. Az épületben 1963 óta gyerekotthon működött, amelyet 2012 júliusában számoltak fel. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Maros Megyei Tanács tulajdonában lévő, roskadozó külsejű épületet milyen funkcióval fogják betölteni.

Forrás: Mezőség
A képek forrása: Hereditatum.ro



Saját tapasztalataink

Itt még sajnos nem jártunk.


Megtekintések száma: 553