Darányi-kastély - Tass - KASTELYOK.COM

Darányi-kastély - Tass - KASTELYOK.COM

Darányi-kastély

Ez az épület Tass község legszebb és legértékesebb kastélya. Építésének pontos időpontja ismeretlen, mint ahogy az épület tervezője is. Ybl Miklós egyik romantikus kastélytervének részletei - melyet Ybl Ervin publikált az építészetről szóló monográfiájában - hasonlítanak a tassi kastély formáira, így nem kizárt, hogy Ybl valamelyik követője tervezte az épületet. A három fennmaradt archív képeslap közül az egyik a Kende-család kúriájaként ábrázolja az épületet, a bélyegzője szerint 1910 augusztusában adták fel. A másik szerint már Nadányi Erzsébet tulajdona volt, ennek kelte a pecsét szerint 1911 májusa. Valószínű tehát, hogy először a Kende, utána a Nadányi család tulajdonát képezte az épület, és a tulajdonoscsere 1910-11 körül történt.

Egy 1929-es képeslap tanúsága szerint a kastély tulajdonosa ekkor már magyargyerőmonostori báró Kemény Árpád volt. A báró a Kemény család azon ágából származott, melynek őse Kemény János erdélyi fejedelem volt, és 1755-ben nyert bárói címet. Kemény Árpád a főrendiház alelnöki és Alsó-Fehér vármegye főispáni posztját töltötte be.

A következő tulajdonos a somogyi eredetű, protestáns pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi família kecskeméti ága lett. A család a XIX. század végén, a XX. század elején komoly szerepet játszott az ország politikai és tudományos életében. Darányi Ignác, a „nemzetgazda”, 1895-1903 és 1906-10 között földművelési miniszterként támogatta a szőlők újratelepítését és a szőlőnemesítést, valamint az ő kezdeményezésére hozták az első madárvédelmi törvényt, de célul tűzte ki a földművesek helyzetének, életkörülményeinek javítását is. Darányi Béla – Ignác öccse – miniszteri tanácsosi és államtitkári hivatalt töltött be. Darányi Kálmán – Béla fia – pedig jobboldali politikusként több vármegye főispánja, majd 1936 és 1938 között Magyarország miniszterelnöke volt. Öccse, a fiatalabb Darányi fiú, Gyula egyetemi professzorként szerzett hírnevet magának.

1942-ben dr. Darányi Gyula kezén volt az épület és a birtok, melyből 1945-ben 374 katasztrális hold földet vettek el tőle. Akkor még 96 katasztrális holdnyi területet, valamint a községbeli kastélyt a parkkal együtt meghagyták tulajdonában. Később, 1948-ban, mégiscsak államosították az épületet, melyben kultúrotthont, könyvtárat és klubhelyiséget helyeztek el.

A rendszerváltás után az épület magántulajdonba került, jelenleg (2015.) felújítás alatt áll.

Az arborétum jellegű park megőrzésére a község vezetése korábban is komoly gondot fordított, így a 7 holdas kert ma is jó állapotban van.

A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú kastély, romantikus stílusú. Főhomlokzatának nyílásritmusa 2+2+3+2+2, előreugró középrészét pillérek tartják, a középső nyílás felett hármas ikerablak látható, az oromzat két szélét fiatornyok díszítik. A szárnyakat ikerablakok tagolják, felettük vakíves párkány húzódik. A hátsó homlokzat 1+2+3+2+1 tengelyes. Előrelépő középrészét (kocsialáhajtóját) pillérek tartják, felette háromszögoromzat húzódott, tetején és két szélén fiatorony-szerű kiemelkedésekkel. Az oromzat tükre félköríves szemöldökpárkányt kaptak. A kúria alatt húzódó, keskeny pince dongaboltozatos.
Forrás: Tassi Helytörténeti Egyesület



Saját tapasztalataink

Képeink 2018 júliusában készültek. A kastély magántulajdonban van, nem látogatható.